Bevezetés
"Ez a könyv olyan szakmai kérdésekkel foglalkozik, amelyek eddig legfeljebb csak elemeiben jelentek meg a közösségfejlesztés és a közösségi munka hazai szakirodalmában. A címben található kifejezést a francia szociológus, Pierre Bourdieu vezette be (Bourdieu, 2009 [1972]), és bár itthon kevéssé, de Európában széles körben vált használatossá. A „gyakorlat elmélete” (une théorie de la pratique vagy theory of practice) kifejezéssel arra utalok, hogy az itt bemutatandó elméletek fő forrásául saját gyakorlati tapasztalataink szolgálnak, azokból vontuk ki annak érdekében, hogy megragadhassuk a közösségi szakmai beavatkozás természetét, jellegét, meghatározottságát történelmi vonatkozásaiban és napi mozgásában is.
Az első rész az alapvetés, amely a szaktevékenység kiterjedtségét (mozgalom és szakma), fogalmait, legitimációját, alapelveit, történetét és fontosabb szervezeteinek bemutatását foglalja magában.
A második rész bemutatja, hogy a szaktevékenység hogyan mozog együtt az állandóan változó társadalommal és azt is, hogy a magyar közösségfejlesztés, közösségi munka eddig milyen területeken bontakozott ki. Ily módon fókuszba helyezzük a civil társadalom fejlesztése, a szociális területen végzett közösségi munka, a közösségi gazdaságfejlesztés, a szocializáció és a felnőttképzés közösségi lehetőségeit, majd további alkalmazási területeket is felvázolunk. A fókuszterületeken végzett közösségi munkák ismertetése után kiemelten foglalkozunk a képessé válás és a képessé tétel problematikájával, hiszen ez a szempont minden beavatkozási területen egyazon érvénnyel és erővel, bár eltérő hangsúlyokkal jelentkezik. S végül, ugyancsak integrációs megfontolásból, bemutatjuk a közösségfejlesztés iránti általános szükségleteket: a közvetítés és a megújulási képesség szükségességét, azt, hogy mit jelent a kulturális változás kihívása, a demokratizálódás és a nemzetek feletti civil társadalom szükségessége a közösségi szakmák kontextusában.
A harmadik rész a szakemberrel, a munkát végző közösségfejlesztővel, közösségi munkással, közösségszervezővel foglalkozik, elsősorban a szerepekkel, a szakmai feladatokkal és a szakértelemmel, és sorra veszi az eredmények és hatások mérésével és a gyakorlati alkalmazással kapcsolatos kérdéseket is.
A könyvet néhány jövőre vonatkozó, már látható trend felvázolásával zárjuk.
Úgy vélem, hogy ez a munka egy régóta esedékes kiegészítése a már korábban megjelent munkáknak, mert eddig kifejtetlen, de a gyakorlatban egy ideje már jelen lévő tartalmak kibontására vállalkozik, amelyek nélkül mind a szakma körülírása, mind tanítása komoly nehézségekbe ütközne. A Varga A. Tamással írott Közösségfejlesztés című könyvünk módszertani leírásai ma is jól használhatók, az elméleti és történeti gondolkodás alapjait is megvetették, ám ezek továbbgondolása mára halaszthatatlanná vált.
E munka fő korlátjának azt érzem, hogy bár hátterében mindvégig erős csapatmunka húzódik meg, mely nélkül a könyv megírása is lehetetlen lett volna, nem tükrözhet egy széles körű szakmai konszenzust – szakmai és szakmaközi tisztázó vitákat, elméleti és gyakorlati műhelymunkákat –, vagyis szakmai és szakmaközi megállapodásokat. A magyarázat egyszerű: munkánk nem érvényesül még széles körben, s így nem épülhettek még ki azok a foglalkoztatási/alkalmazási és képzési feltételek, amelyek lehetővé tennék ilyen közmegegyezések létrejöttét és folyamatossá tételét. Ezért a jelen munka szükségszerűen hordozza az egyéni tapasztalatok, a személyes érdeklődés és egyéni tudás általi elemzés korlátait."
Budapest, 2010. december
Vercseg Ilona
forrás: kozossegfejlesztes.hu
