2025. március 3-án második alkalommal rendezték meg a 2024 ősszel indult Kutatók és Fejlesztők Találkozóját a NIOK Alapítvány és a Társadalomtudományi Kutatóközpont együttműködésében. A programsorozat célja, hogy hidat építsen a kutatók és a civil szervezetek között, elősegítve a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazását. Az eseményen három civil szegmens képviselői osztották meg kutatásaik eredményeit. Balogh Karolina (Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány, Társadalomtudományi Kutatóközpont) a gyermekjogi szervezetek működéséről és kihívásairól beszélt, különös tekintettel a gyermek képviselet fogalmára és a szektor politikai környezetére. Hruskó Erika (Önállóan Lakni – Közösségben Élni Egyesület) és Petri Gábor (CEU) a fogyatékosügyi mozgalom történetét és jelenlegi helyzetét elemezték, különös hangsúlyt fektetve az érdekképviselet nehézségeire és az állam egyre csökkenő szerepvállalására. Sági Mirjam (CEU) kutatásában a genderellenes politikákra adott civil válaszokat vizsgálta, feltérképezve a feminista szervezetek stratégiáit és aktuális dilemmáit. A beszélgetéseket Gerő Márton (Társadalomtudományi Kutatóközpont) moderálta, míg az esemény felelőse Asztalos Krisztina (NIOK Alapítvány) volt.

Az eseményt egy kerekasztal-beszélgetés zárta, amelyben Gerencsér Balázs (NIOK), Peták Péter (Emberség Erejével Alapítvány) és Móra Veronika (Ökotárs Alapítvány) osztották meg tapasztalataikat az EU-s támogatások és regranting programok működéséről. Kiemelt téma volt a hatásmérés és annak módszertani fejlesztése, valamint a szervezetek kapacitásainak erősítése. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a civil szektor erősítése érdekében elengedhetetlen a társadalmi felelősségvállalás növelése, az adományozási kultúra fejlesztése és a kutatóintézetek bevonása a hatásmérési eszközök kidolgozásába.

Balogh Karolina és kutatótársai 2024 őszén a hazai gyermekjogi szervezeteket vizsgálták négy fő kérdés mentén: a gyermek képviselet fogalma, a szektor sajátosságai, az állammal való kapcsolat és fenntarthatóság. A hét szervezet képviselőivel készített interjúk alapján megállapították, hogy jelenleg nincs egységes fogalomhasználat, a szervezetek saját tevékenységük alapján definiálják a gyermek érdekképviseletet. A szektor jellemzője az erőforráshiány és a politikai tér szűkülése, ami megnehezíti a gyermekjogok érvényesülését. Az állami támogatottság mértéke és az az alapján létrehozott kategorizációt a megkérdezett szervezetek saját maguk hozták létre (támogatott, tűrt, támadott) és sorolták be saját magukat, általában a tűrt és a támadott kategóriákba.

A kutatás szerint a gyermekvédelmi kérdések erősen átpolitizálódtak, a szervezetek állami feladatokat látnak el, miközben az állam egyre kevésbé vállal szerepet. Az ideológiai támadásokkal szembeni stratégiák két irányt mutatnak: egyes szervezetek semleges pozíciót vesznek fel, míg mások a nyilvánosság erejével próbálnak hatni. A jogi és pénzügyi környezet kiszámíthatatlansága további nehézséget jelent, az állammal való együttműködés főként azok számára lehetséges, akik a kormány számára is fontos témákat – például digitális nevelést – vállalnak fel, ugyanakkor emiatt más civil szereplők kritikájával is szembesülhetnek.

Hruskó Erika és Petri Gábor kutatása a fogyatékkal élők mozgalmának történetét, jelenlegi helyzetét és képviseletét vizsgálta. A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) 2017-ben az M3-as metró akadálymentesítéséért küzdött, sikeresen elérve a megállók akadálymentesítését, de a döntéshozók gyakran távol maradtak az egyeztetésektől.

A kutatás szerint 1998 után javult a mozgalom kormányzati elérése, de a 2000-es években nem történt jelentős előrelépés. A 2010-es évek elején nemzetközi emberi jogi szabályok mentén progresszív lépések indultak, viszont ezeket ellensúlyozták a bezáródó kormányzati struktúrák, a mozgalom előtti - és a már más alszektorban is felmerülő - szűkülő tér, a demokratikus intézmények elérésének gyengülése, a konzultatív platformok kiüresedése, a mozgalom széttöredezése és gyakori öncenzúrája. A jogi reformok és EU-s programok sem hoztak érdemi javulást. 2018-tól a szakpolitikai jogalkotás leállt, a 2020-as években pedig a mozgalmi szervezetek szabadsága csökkent. Bár 2023-ban államtitkárt neveztek ki a fogyatékosügy élére, ennek hatása még nem mérhető. A média nem megfelelően közvetíti a fogyatékkal élők helyzetét, a szervezetek közleményeit nem veszik át, inkább a szélsőséges példákat mutatják be (paralimpiai sikerek és mély személyes történetek, tragédiák).

Sági Mirjam kutatótársával a CEU posztdoktori képzés keretein belül a CCINDLE projektben valósította meg kutatását. A kutatás középponjában olyan szervezetek állnak, amelyek valamilyen módon foglalkoznak a nőjogokkal, választ keresnek a gender-ellenes retorikára, berendezkedésre. A kutatás még nem zárult le, így egy előzetes beszámolót hallhattunk. 17 interjút, illetve 2 fókuszcsoportos interjút készítettek. Az alábbi kérdésekre keresték a választ: hol vannak ma a feministák, milyen megküzdési mechanizmusokkal rendelkeznek a nőjogi szervezetek és milyen újfajta stratégiát tudnak megfogalmazni.
A régi nőjogi szervezetek küzdenek az utánpótlással és az új tagok szervezeti struktúrához való alkalmazkodásával. A feminizmus gyakran rejtve van a szervezetek profiljában, mégis meghatározó a tagok szellemiségében, és hatással van más társadalmi ügyekre.
A harag központi érzelemként jelenik meg az egyéni megküzdésekben, ami emigrációhoz, terápiához vagy biztonságos terek létrehozásához vezethet. Új stratégiaként a "hot topicok" feminista megközelítése és a feminista címke óvatos használata jelenik meg. A szervezetek jövőképe reménytelen, de erős elhivatottság jellemzi őket.

Az esemény zárásaként az EU-s forrásokból megvalósuló regranting programokról beszélgetett három szervezet képviselője és a közönség. A több, mint 1 órás beszélgetés során szóba kerültek a pályázati és pályázat lebonyolítási tapasztalatok, hogyan változott a hazai civil szervezetek felkészültsége, és hogy mennyire reális, vagy irreális elvárásokat fogalmaznak meg a kiírók.  Külön hangsúly került a hatásmérés fontosságára, és nehézségére is. A résztvevők szerint bár a beszámolókban szerepel a hatásmérés, a szervezeteknek nincs elég szaktudásuk, kapacitásuk (idő, emberi erőforrás, módszertani tudás) a tényleges mérésre, és így ez a terület - bár sokat fejlődött az elmúlt évtizedben-  de még mindig várja a valódi és reális megoldásokat.

További kötetlen vitában elmondták a résztvevők, hogy hiányzik a hazai független támogatói kör, a társadalmi felelősségvállalás ösztönzése, és kihívást okoz az új generációs civil jelenlét. A kutatóintézetek segíthetnének a módszertan és eszközök biztosításával, valamint fontos lenne a filantrópia társadalom szintű előmozdítása is.