A civiltörvény a címe szerint a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szól, azonban úgy általában az átláthatóságért semmit nem tesz. Ha attól a nem elhanyagolható kérdéstől el is tekintünk, hogy ezt a munkát az államon kellene kezdeni, akkor is világos, hogy az új törvény célja nem más, mint a megbélyegzés. Miként magyarázható egyébként, hogy a törvény csak a civil szervezeteket, sőt csak bizonyos típusú szervezeteket akar átláthatóvá tenni? A törvény indoklása ugyanis nem ad magyarázatot arra, hogy miért nem vonatkoznak a szabályok a sport-, a vallási tevékenységet folytató és a nemzetiségi egyesületekre. A transzparenciára hivatkozás már csak azért is sántít, mert a civil szervezeteknek eddig is be kellett számolniuk a pénzügyi hátterükről: nemcsak arról, hogy jutnak-e külföldi adományokhoz, hanem arról is, hogy forrásaik pontosan honnan származnak, és milyen tevékenységet finanszíroznak belőlük.
Ha nem az átláthatóság megteremtése a cél, akkor vajon mi? A kormány valódi szándékait leleplezik azok a nyilatkozatok, amelyek a szervezetek eltakarításáról szólnak vagy ügynökszervezetként (például Orbán Viktor kísérőlevele a nemzeti konzultációhoz) utalnak a külföldről támogatott egyesületekre. Mára a retorikában meghatározóvá vált, hogy a külföldről származó támogatás egyenlő valamilyen, az ország gazdasági, társadalmi érdekeivel ellentétes tevékenységgel, és ez a szemlélet a törvény preambulumában is megjelenik. Pedig az érintett szervezetek olyan témákkal foglalkoznak, amelyekkel a mindenkori kormányzatoknak is kellene: iskolát üzemeltetnek, szociális szolgáltatást nyújtanak, elesett emberek érdekeit és jogait képviselik vagy a környezetünk megóvásáért dolgoznak. Ideális esetben a kormány partnerként tekint erre a szférára, akár azért, mert fontos társadalmi problémákra mutat rá, amelyek megoldása a kormány feladata, akár azért, mert állami feladatokat vesz át.
Ez a kormány viszont elszigetelni akar: a szervezetekre rásütött bélyeggel hitelteleníteni az állításaikat, a munkájukat, ezzel kijelölve a kiközösítettek körét. Ez üzenet a lehetséges partnereknek is, mert már most is tapasztaljuk, hogy állami és magánszereplők, akik fontosnak tartják a munkánkat, nem mindig mernek együttműködni. Egy példát említve csak: a TASZ fogyatékos gyerekek jogairól szóló képzését utasította vissza egy pedagóguscsoport arra hivatkozva, hogy szeretnék a tudást megszerezni, de a „politikai klíma” miatt nem tudnak a képzésben részt venni. Félő, hogy a kiközösítés olyan polgárokat ijeszt el, akiknek szükségük lenne a civil szervezetek által nyújtott szolgáltatásokra.
A TASZ a határozott kiállást választotta az elnyomó törvénnyel szemben: bojkottáljuk azt, azaz tudatosan választott stratégiaként nem teszünk eleget az előírásainak. Mi ezt az utat azért követjük, hogy minden lehetséges jogi eszközt ki tudjunk használni a jogsértő törvénnyel szemben, és világosan rámutassunk annak valódi szándékára. Ez erőszakmentes, de nem minden szervezet által vállalható magatartás. A civil szervezetek ereje többek között éppen a sokszínűségükben rejlik, ennek tiszteletben tartása, sőt megőrzése mindannyiunk feladata.
Sokan vannak, akik úgy érzik, hogy a külföldről (is) támogatottak megbélyegzése, az önszerveződés megnehezítése, a közösségi célokért dolgozók kiközösítése tovább távolítja az országot a fejlett demokráciáktól. És sokan vannak, akik eszköztelenek érzik magukat ezzel szemben. Bár a távolodás fájóan igaz, léteznek konfrontatív és kevésbé konfrontatív módszerek a civilek támogatására.
Minden állampolgár, cég vagy szervezet tehet azért, hogy ne sikerüljön az elszigetelés. Ez azonban tudatos stratégiát igényel. Az érintettek számára az egyik veszély, hogy munkájukról nem esik szó, így az erről szóló hírek terjesztésével lehet segíteni nekik. A civil szervezeteknél komoly szakmai tudás halmozódott fel, egyes témák legismertebb szakértői dolgoznak ezeken a helyeken. Ha félelemből vagy oda nem figyelésből nem hívja meg őket senki rendezvényekre, konferenciákra, akkor nemcsak a kiközösítéshez járulunk hozzá, hanem ez a szakértelem is elvész. A civiltörvény elfogadása utáni napokban többen bejelentették, hogy mostantól havonta rendszeresen támogatnak egy-egy szervezetet. A havi rendszeres, akár ezerforintos támogatás minden szervezet számára fontos: nem csupán a tevékenységünkhöz járul hozzá, de határozott üzenet is, hogy a magyar polgárok szerint is szükség van a civilekre. Tehát három lehetséges magatartás: adjunk hírt, ne járuljunk hozzá a kiközösítéshez, és fogadjunk örökbe egy szervezetet.
A szerző jogász, a TASZ ügyvezető igazgatója
forrás: hvg.hu
